Bízom benne, hogy mindenkinek jól telt a Kolombusz napi ünneplés. Nekem igen, mert az első munkanapom rögtön munkaszüneti napra esett. Erre szokták mondani, hogy erős kezdés... 

Kolombusz Nap (Napja?) tehát szövetségi ünnep az Egyesült Államokban, senki sem dolgozik és biztosan mindenki ünnepel. Azt, hogy mit, már nem egészen világos. Talán megemlékeznek a nagy felfedezőről/az első bevándorlóról/az államalapítóról. Vagy arról, hogy fel lettek fedezve. Az őslakosokat sajnos nem kérdezték meg, hogy szeretnének-e ünnepelni, lehet, hogy nekik más véleményük lett volna...

Lényeg a lényeg, hogy elkezdtem dolgozni a Management Systems International (kíváncsibbaknak: http://www.msiworldwide.com/) nevű tanácsadó cégnél. A társaságról annyit lehet tudni, hogy nemzetközi projekteket menedzsel főleg az Egyesült Államok fejlesztési programja (USAID) keretében. A központban, vagy ahogy a helyiek mondják, a főhadiszálláson mintegy százan dolgoznak, a terepen (értsd: négy kontinens kb. 25 országában) pedig még olyan 1500-an. A cég elég sok mindennel foglalkozik az élelmiszerbiztonságtól az energián át a konfliktusmenedzsmentig. És szerencsére vannak antikorrupciós projektjeik is, úgyhogy talán nem fogok unatkozni a következő hónapokban... 

A cég székhelye Arlingtonban van a Potomac folyó túlpartján, kb. három metrómegállóra a washingtoni lakásomtól, úgyhogy a bejutás viszonylag egyszerű. Arlingtonban a hetvenes években egy egész irodanegyedet húztak fel, ugyanis ekkorra az USA hadügyminisztériuma kinőtte a harminc évvel korábban, a második világháború alatt épült Pentagont (a háborúskodás mellett még építkezni is volt idejük) és kellett az iroda a beszállítóknak is. Szóval felépült Cyrstal City, amely az amerikai építőipar mellett a helyi ingatlanosok kreatív névadását is dicséri. Az MSI ekkor még a túlparton, Washingtonban volt a kikötőben bérelt irodahajón, amiről az új irodaházban található fényképek is tanúskodnak. Sajnos a kikötői telephelyet fel kellett adniuk, mert a cég bővült és egyre nehezebb volt új irodahajókra szert tenniük. Elmondásuk szerint a kisebb viharok keltette hullámzással még csak megbirkóztak volna, de amikor az egyik hajó egy napon elsüllyedt, a távozás mellett döntöttek...

A kikötő Washingtonban - az irodák nem a jachtokon voltak :) 

Így kerültek ide és én is így kerültem a Cyrstal Drive 12. emeletére. A kilátás a szobám ablakából pazar, a Pentagontól a Washington emlékműig és a Capitoliumig ellátni, bár a mostani munkahely még mindig csak a dobogó harmadik helyén áll a BM és a KIM nyújtotta panoráma után.

A kilátás pazar, de így is csak harmadik...

Mindenesetre az első napon életem legbizarrabb munkavédelmi oktatásában volt részem. Szóltak, hogy jön majd John, aki kitanít a szükséges munkahelyi ismeretekről. Mondtam, hogy részemről készen állok, HR-es szakemberként tudom, milyen fontos, hogy új munkatársainkat minél korábban felvértezzük a szükséges tudással. Délután be is állított John és sokatmondóan becsukta maga mögött az ajtót, egyben átnyújtott egy szórólapot. A szokásos kedves beszélgetést követően rátért a lényegre, én pedig egyre erősebben markoltam a székem kartámláját. John tájékoztatott, hogy jó, ha van nálam némi ivóvíz tartaléknak, mert előfordulhat, hogy nem lesz víz. OK, megoldom. De hozhatnék be némi hideg élelmet is, mert mi van, ha itt ragadunk hosszabb időre, nincs áram és az épületet sem lehet elhagyni. Mondom OK, ez is megoldható. És szóljak, ha valami egészségügyi problémám van és vészhelyzetben nem tudom lépcsőn elhagyni az épületet. Biztosítottam, hogy futottam már 12 kilométert, a 12 emelet talán menni fog, ne aggódjon. Nem aggódik, persze, csak szólt. Próbáltam normális mederbe terelni a beszélgetést, és jeleztem, hogy majd vigyázok és nem nyúlkálok a konnektorba, de csak azt értem el, hogy a szemei kikerekedtek, majd közölte, hogy ne aggódjak, a konnektorral minden rendben van.

Ekkor megnéztem a prospektust, amit a kezembe nyomott. Fontos információkat tartalmazott áramszünet, földrengés, tornádó és active shooting esetére. Ez utóbbi kapcsán pontosabb kifejezés lenne az "öngyilkos lőfegyveres tömegmészárlás", de a szerkesztők nyilván nem akartak pánikot kelteni. Inactive shooting esetén nincs baj, de ha egy fegyveres úriember besétál az MSI irodaházába és ész nélkül elkezd lövöldözni (active shooting), akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy elszaladunk. Pechünk van, ha pont a folyosón vagy a vészkijáratnál áll, de ekkor sincs minden veszve, a következő lehetőség az elbújás. A kiadvány arról is tájékoztat, hogy az ajtót lehetőleg zárjuk magunkra és halkítsuk le a nálunk lévő telefont és egyéb kütyüket. Végignézve az irodabútorok nyújtotta lehetőségeket és végiggondolva gyermekkori bújócska-élményeimet arra jutottam, hogy ez számomra nem opció, úgyhogy tovább léptem a következő lehetőséghez: fight. Vagyis csak bátran szálljuk szembe a támadóval, harapjuk el a torkát és döngöljük a betonba. Na jó, nem így írták, hanem azt tanácsolják, hogy találjunk dobóeszközöket (különösen: tűzőgép, lámpa, telefon) és azzal tartsuk távol. Arra már nem emlékszem, hogy golyókra vagy a lövöldözőre gondoltak, de úgy vélem, hogy a Kolombusz által felfedezett bennszülötteknek is ugyanez a cég szállította a jobbnál jobb tanácsokat. Az eredményt ismerjük.,. 

Viszont az amerikaiak pragmatizmusára jellemző, hogy a "mindannyian nyomorultul itt pusztulunk a golyózáporban" alternatívaként fel sem merült. Viszont ha egy telefonnal a kezedben szembeszállsz egy gyakorlott és vérgőzös lövöldözővel, akkor a) lelő és hős leszel b) legyűröd és hős leszel. Szóval, csak jól jöhetünk ki a dologból, még ha ez utólag senkit nem vigasztal. Amúgy meg ha valaki a Pentagontól három háztömbnyire egy katonákkal/exkatonákkal teli épületben kezd lövöldözni, az a) tényleg megérdemli a Darwin-díjat b) komoly eséllyel gyűrhető le egy jól irányzott okostelefonnal. Mindenesetre személyes jó tanácsom: bízzuk az ilyeneket a szakemberekre. Johnnak pedig megköszöntem az alapos tájékoztatást és hogy szólt. Most már nem érhet meglepetés.

Visszatérve az MSI-hez, a munkahelyi vezetőm nagyon segítőkész és kedves, már 25 éve van a cégnél és elég sok mindent tapasztalt - személyesen is. A következő hónapban Sierra Leonéba látogat egy projekt kapcsán, mert úgy tűnik, hogy az ebola elmúltával visszatér az élet a normál kerékvágásba és kezdődhet az antikorrupciós munka is. Én a kezdeti időszakbak elemezgetni és kutatgatni fogok, sokat olvasok és segítem a munkájukat, aztán majd meglátjuk, milyen egyéb feladataim lesznek...