A szombatomat New Yorkban töltöttem. Gondoltam, érdekes lesz majd a karácsonyi forgatag és ha már ott vagyok, akkor megnézem a High Line Parkot és a Metropolitan Múzeumot is. Ezekről szól a mostani és a következő bejegyzés...

A High Line tulajdonképpen egy régi magasvasút abból a korból, amikor még New York nem a divatról vagy a Született feleségekről volt híres, hanem az iparáról. Ennek - és később a városnak - az ellátására épült az első felszíni vasútvonal 1847-ben. Az ötlet nem volt rossz, csak sok volt a felszíni kereszteződés és a figyelmetlen városi, így a vasút nem csak árut, hanem halálos áldozatokat is hozott magával. Állítólag a város külön lovasokat (városi cowboyokat :) is alkalmazott, akik a szerelvény előtt nyargaltak és figyelmeztették a közlekedőket a közelgő vasútra. Vagy inkább ők ütötték el őket, még a vonat érkezése előtt... :) Lényeg a lényeg, eltelt nyolcvan év és nekiláttak a felszín felett kb. 10 méterrel haladó magasvasút építésének. Sokáig minden szép és jó volt (leszámítva persze azoknak, akiknek a sínek mentén laktak), míg végül a vasúti forgalom egyre csökkent és végül a nyolcvanas évek közepén le is állt.

Miután szorgos önkéntesek nem kezdtek neki a bontásnak és a vasúti pálya is túl lassan rozsdásodott, hogy magától összedőljön, a vasút végül nekikezdett a bontásnak. Már kb. a felénél jártak, amikor néhány lelkes honpolgár azt gondolta, hogy érdemes lenne a sínek között burjánzó fűnek és egyre nagyobb bokroknak lehetőséget adni és a megmaradt részeket közparkká alakítani. Az ötlet nem volt új, a franciák már rég kitalálták és meg is csinálták Párizsban (lásd: Coulée verte René-Dumont). Az amerikaiak ugyanakkor nem csak a francia filmek remake-jében jeleskedtek, a bevált modellt sikeresen alkalmazták a városi vasútvonalak átalakításában is.

New York vezetése hamar belátta, hogy nem érdemes ujjat húzni a manhattani megszállottakkal, úgyhogy néhány év hezitálás után a projekt mögé állt. Az ügyön persze mindenki nyert: a vasúttársaság megspórolta a bontási költségeket azzal, hogy nagylelkűen a városnak adományozta a sínpályát, a városi vezetés elmondhatta, hogy milyen jó fej és meghallgatja a helyi kezdeményezéseket, a helyi önkéntesek boldogok voltak, mert megvalósíthatták az álmukat, a helyi művészek és tájépítészek teret kaptak az alkotásra, a környékbeliek - akik már annak is örültek, hogy a vonatok végre leálltak - hamar megérezték az ingatlanok árának emelkedését, a turisták pedig elégedettek voltak, mert újabb oldalról ismerhették meg a várost, ráadásul ingyen. :) Ezen kívül nyilván a betelepített növények, fák és madarak is rendkívül elégedettek voltak, bár az ő véleményükről nem maradtak fenn feljegyzések. Az ügy egyetlen vesztesei azok a növények voltak, akik szívós munkával megkapaszkodtak a sínek között, állták a hideget és a forró napsütést is ötletet adtak a szervezőknek. Nos, őket hm kíméletlenül kikapálták nyilván gondosan átültették egy számukra megfelelő helyre. Egyszer talán valaki róluk is így egy könyvet...

A lényeg az, hogy a Nagy Mű, azaz a High Line Park elkészült és évente milliószám vonzza a látogatókat. A park fenntartásában (kapálás, növények nyírása) önkéntesek segédkeznek és évente nagy rakás pénzt gyűjtenek össze adományként. A parkban vannak művészeti installációk, szervezett túrák is, de sokan csak sétálásra használják. Én is így tettem és összességében tényleg szép a végeredmény, mindenkit csak bátorítani tudok, hogy nézze meg, ha arra jár. Egy kis vizuális ösztönzés hozzá: 

Itt kezdődik a park:

Ilyen (na jó, néha egy kicsit másmilyen is):

A kedvenc részem a szép, zöld gyeppel:

Az építkezésen nem csak a beton fogyott. A hivatalos magyarázat szerint ez egy műalkotás, de aki járt már életében építkezésen, az tudja, miről is van szó:

A vasútból gyalogút/kerékpárút projekt egyébként elég sikeres az USA-ban, a fővárosban a Capital Crescent Trail is erre a koncepcióra épült. Ezt is bejártam már, az élményeimet talán egy későbbi posztban osztom meg Veletek. Mindenesetre érdemes lenne nálunk is elgondolkodni, hogy mit csinálunk azokkal a vasútvonalakkal, amiket bezárunk. Csak két példa: Móron is van ilyen és a Bánki tóhoz is vezet vasúti sínpálya...

Az élménybeszámoló hamarosan folytatódik, viszont a végén még el kell mondanom, hogy találkoztam egy régi ismerőssel. Még civilben, de már itt volt a városban! Yes, he is in town! :)

Remélem, Nálatok is járt! :)