Legutóbb itt hagytam abba, remélem, járt Nálatok! :)

Amint a legutóbbi bejegyzésben is olvashattátok, New York rengeteg karácsonyi látnivalót kínál, így a High Line Park meglátogatása után a Central Park felé vettem az irányt. A parkban elmentem az „Állatkert” előtt, amely a magyar közönségnek a Madagaszkár c. filmből lehet ismerős: itt él Alex, az oroszlán, Marty, a zebra, Gloria, a víziló és Melman, a zsiráf. Sajnos a filmbéli állatseregletnek nyoma sincs. A kert inkább egy feltunningolt kisállatsimogatóhoz hasonlít persze azzal a különbséggel, hogy az állatok összeválogatásakor a legfontosabb szempont gyerek érdeklődésének felkeltése volt. Úgyhogy az állatkert cuki állatokkal van tele, van fóka, medve, kék színű béka, a fő látványosság pedig egy hópárduc. Lehet, hogy a film szereplői tényleg Afrikában maradtak? :)

A Metropolitan Múzeum külön fogalom, többször bővítették, hogy elférjen benne az a sok műkincs és látványosság, amit az elmúlt közel másfél száz év alatt az adományokból és vásárlással összegyűjtöttek. Az épület tényleg hatalmas, csak az első szinten kilencszáz kiállítóterem van témák szerint csoportosítva. Rögtön a legelső teremben például... Na nem, mindenkit megkímélek a látnivalók felsorolásától, de akit érdekel például az egyiptomi építészet, annak egy egész piramist egyiptomi kőtemplomot is áttelepítettek a Nílus partjáról. De szép számmal vannak tokkal-vonóval áttelepített kastélyszobák Bécsből, Párizsból, Velencéből és angliai kastélyokból. A hatás elég bizarr, ahogy a terembe belépve egyszer csak egy XVIII. századi díszteremben találjuk magunkat kristálycsillárokkal és korabeli komódokkal. De fogadjuk el, hogy nem mindenkinek van ideje/pénze/türelme végigjárni ezért fél Európát. Itt egy óra alatt megvan az egész...

Jó hír, hogy magyar vonatkozású anyagként látható Mátyás király számszeríja (az egyértelműség kedvéért a címere is rajta van), II. Lajos (roham)sisakja, vannak XVI. századi huszárpajzsok és szablyák, illetve néhány bronzkori – meglepő módon – bronzból készített spirál. Ezek szerintem a kivitelezés tekintetében az ügyes hatodik osztályosok szintjén vannak, de higgyük el a szakembereknek, hogy értékesek és legyünk büszkék az őseinkre! (Nem muszáj mindenkinek egyetértenie, én vállalom a bronzkoriakat is, sose lehet tudni… :) )

A dicső magyar örökség...

A múzeum egyébként elég egyszerű a klasszikusnak számító koncepciót követi: mindent összeszedtek és kiállítottak, ami az adott korból jó állapotban megmaradt és/vagy nagy és/vagy értékesnek látszik. Ez mondjuk elég fárasztó tud lenni kilencszáz termen keresztül, főleg egy olyan betegesen részletes érdeklődőnek, mint amilyen én vagyok, úgyhogy a második és harmadik szint későbbre maradt. :(

A szórakoztató, de egyben fárasztó múzeumlátogatás levezetéseként megnéztem a karácsonyi vásárt a Bryant Parkban. Ez kb. olyan, mint az európai karácsonyi vásárok, viszont nem láttam karácsonyfadísz-árusokat és frissensültet áruló sütödédet. (Na jó, a gyorskaját itt másként értelmezik...) Helyette volt műkorcsolyapálya és alternatív kínálat. Büszkén jelentem, hogy a magyar kürtős kalács meghódította Amerikát a karácsonyi vásárt. Itt chimney cake-nek (egy kis jóindulattal kürtős kalácsnak szó szerint kémény süteménynek) hívják, és aki bátor, mogyoróvajjal is kérheti plusz 2 dollárért.

A vásárban a bajor gasztronómiát is újraértelmezték, láttam "bajor vörösáfonya cider"-t és mazsolás perecet. Azt hiszem, egyik sem tartozik a klasszikus bajor gasztronómia főáramába, de amint tudjuk, ami nem öl meg, az megerősít... 

Karácsony közeledtével köszönöm a bloggal kapcsolatos visszajelzéseket, jókívánságokat, egyben mindenkinek boldog ünnepeket és sikeres, boldog új évet kívánok!