Washington DC állatvilága igen változatos annak ellenére, hogy egy közel hatmillió lakosú területen kell elboldogulniuk. Ginával a kedvenceink a szürke mókusok, amelyek a hazai vörös rokonokkal ellentétben sokkal bátrabbak és virgoncabbak, az emberektől nem félnek. Vannak ezen kívül szarvasok is, leginkább északabbra a Potomac folyó mentén. Ők sem félénkek, szinte a belvárosig elkószálnak és hagyják magukat fényképezni:

A városi parkokban ezen kívül szép számmal akadnak kanadai ludak. Ezek a fekete fejű, fehér mellű és barna hátú jószágok nagyobbak, mint a mi vadlibáink. Amikor márciusban először láttam őket, azt hittem, csak vonulnak, de azóta némileg megszaporodtak. Itt, Washingtonban fészkeltek és azóta lelkesen terelgetik a kislibáikat. Nem érdemes őket piszkálni, mert harciasak és rád sziszegnek, ha közel merészkedsz hozzájuk, Nem tudom, hogy a sziszegés után mi jön, mert nem akartam kockára tenni az életemet...

A mai blogbejegyzés oka, hogy a héten más állatfajokkal is összehozott az élet. Éppen munkába tekertem a romantikus nevű 1. sz. kerékpárúton Mount Vernon Trail-en, amikor egy apró teknősbe botlottam (csak képletesen, persze):

Mivel a kerékpárút elég forgalmas volt, a teknős nem volt túl fürge és a páncélja beleolvadt az aszfaltba (ismét csak képletesen persze), úgy döntöttem, hogy jobb lesz neki inkább a víz közelében. Mivel nem ellenkezett, a közeli vízparton szabadon engedtem. 

Lehet, hogy aznap valami teknősfelvonulás volt vagy a csillagok állása adott titkos jelet, de hamarosan ismét egy teknősbe botlottam (megint csak képletesen):

Mivel úgy gondoltam, hogy neki sincsenek nagyobb esélyei a kerékpárúton való gyors áthaladásra mint a korábbi teknősnek, ráadásul a hátán is feküdt, így a sebessége 0,0 km/h-ra csökkent, őt is kézbe vettem és áthelyeztem a víz közelébe. Ahogy a filmek végén is szerepel: no animals were harmed.

Kíváncsiságból persze utánanéztem, milyen fajta teknősök keresztezték az utamat. Az első egy aligátorteknős volt, szerencsére még csak egyéves lehetett. Később akár 50 centisre és 34 kilósra is megnőhet és - ahogy a neve is mutatja - nem is marad olyan szende, mint kis korában. Magyarországon a megunt példányokkal csatornákban és a Blikk oldalain találkozhatunk. A második egy szintén fiatal vörösfülű ékszerteknős volt, amely szintén őshonos a környéken.

Virginia egyébként igazi teknős-paradicsom, nem kevesebb mint 20 szárazföldi és 5 tengeri teknősfajt tartanak nyilván. Ennyi teknősfaj elnevezése persze a magyar biológusokat komoly kihívás elé állítja, így kapott nevet például a csíkos iszapteknős vagy hosszúnyakú ékszerteknős, amelyet angolul egyszerűen chicken turtle, azaz "csirke teknős" néven ismernek.