Az előzmények után vizsgáljuk meg alaposan, hova is sodort a jó sorsom. A következőkben Washington DC-ről lesz szó, vagyis a Columbia Szövetségi Kerületről. De miért Columbia, miért szövetségi és miért kerület?

A történet az amerikai függetlenségi háborúval és a természetesen a nemzeti hőssel, George Washingtonnal kezdődik. A 13 függetlenné vált gyarmat egészen jól elvolt főváros nélkül, amit kellett, azt elintézték Philadelphiában. De az USA kezdeti időszaka nem volt egy sikertörténet: a háború miatt közelgett az államcsőd és senki nem akart adózni (ha már egyszer pont emiatt vesztek össze a brit koronával). Szóval a következő lépés az volt, hogy összehozták az alkotmány benne a szövetségi hatásköröket, és ha már lendületben voltak, beleírták, hogy a szövetségi szervek számára egy 100 négyzetmérföldes területet kell kijelölni.

Szóval ez lett Columbia Szövetségi Kerület, a Columbia név pedig az USA poétikus elnevezéséből ered. Egy kicsit olyan, mintha az ötödik kerület Hungária Központi Terület néven kiválna a magyar közigazgatási szervezetből és közvetlenül az Országgyűlés alá rendelődne. De persze nem szeretnék senkinek tippeket adni…

A szövetségi kerület kijelölése talán nem volt véletlen: a már említett Washington birtoka az új fővárostól mintegy 15 km-re (a helyi mértékegység szerint: 10 mérföldre) délre volt, így sokat nem kellett utaznia, ha a fontos ügyek a fővárosba szólították… Amúgy sok intéznivaló akkoriban itt nem akadt, mert a város építői leginkább a Potomac folyó mocsarainak lecsapolásával voltak elfoglalva. Az pedig már nem Washingtonon múlt, hogy a hálás utókor róla nevezte el a fővárost. Illetve, hogy pontosabbak legyünk, a szövetségi kerület egyetlen városát.

Időközben a területadományozást követő mintegy 50 év elteltével a derék virginiai szomszédok meggondolták magukat és a visszakérték a négyszög bal szélét és alsó sarkát, vagyis a Potomac folyótól délre eső részt. (A példánknál maradva: a Kossuth-tér északi része kivált és csatlakozott Újlipótvároshoz). Az indok, hogy a környéken jól menő rabszolgavásárokat tartottak és attól féltek, hogy a szövetségi kerületben betiltják a rabszolgatartást. Azóta ez a rész nem Washingtonhoz tartozik, de itt van például Arlington a volt, valamint a Pentagon, az élő katonákkal. (Ha már szóba került, Arlingtonról is írok majd, mert érdekes, hogyan tettek alá az unionisták Leenek, a Konföderáció főparancsnokának és a feleségének, Mrs. Leenek. Illetve inkább a rózsáinak…).

A száraz tények után pedig következzenek a szubjektív élmények. Washington elég élhető és nyugis városnak tűnik (főleg New Yorkkal összehasonlítva - sorry ezért a New York rajongóktól), a terek tágasak és összességében a város európai jellegű. Ez leginkább egy import francia építésznek, Monsieur Peter (a franciák szerint Pierre) L’Enfant-nak köszönhető, akinek elég sanyarú geometriaórái lehettek, mert a várost négyzetrácsos szerkezetűre tervezte. Aztán szólhattak neki, hogy ennél egy kicsit több kreativitást és francia eleganciát várnak tőle, így tervezet néhány körforgalmat és átlós sugárutat is, hogy mindenki boldog legyen.

És így is történt. A város szerkezete azóta sem változott, az utcák számozása 1-től indul ameddig a kerület tart és ugyanez a megoldás a kelet-nyugat irányú utcákkal, bár itt a logika a betűket írja elő. Hogy mégis könnyű legyen eltévedni, a várost négy körzetre osztották (Északnyugat - NW, Északkelet - NE, Délnyugat - SW, Délkelet - SE) és minden negyednek külön számozása van. Ja, és néhány utcának azért csak találtak nevet, így itt a számok/betűk elmaradnak. Sajnos a magyar rendszerben klasszikusnak számító Petőfi, illetve Pitypang, Szellőrózsa elnevezésekhez a helyiek fantáziája kevésnek bizonyult. Szóval, sok sikert a tájékozódáshoz! :)

A jó hír viszont, hogy a fontos látnivalók (Fehér Ház, Capitolium, múzeumok és emlékművek) egy helyen vannak, a National Mall-nak nevezett tér körül. Persze nem kell semmi extrára gondolni, a téren van néhány fasor és egy (szép zöld gyep) libalegelő, amit néha nyírnak. Most persze ezzel sincs gond, mert 2017-re itt is elkészül a nemzet főtere. Itt azt tervezik, hogy vízelvezető rendszert alakítanak ki a gyep alá. Persze tanulmányozhatnák más országok gyakorlatát is, de nem teszik… :)

Fák és gyep a National Mall-on, középen a Washington Memorial obeliszkje:

A tervezőnek továbbá sikerült egy fontos francia tervezési szempontot érvényre juttatnia a munkája során: a legfontosabb látnivalók egy vonalban vannak, illetve merőlegesek egymásra. A sík tervezőasztalon persze ezek jól mutatnak, a gyakorlatban azonban néha bezavarnak a terep sajátosságai, dombok meg ilyenek, de Zag’ schon, több is veszett Mohácsnál!

Egy jó pont azonban mindenképpen jár Monsieur L’Enfantnak: a város kellős közepére tervezte a Washington Memorialt, ami egy hatalmas nagy obeliszk (szexuálpszichológusok szeretnek más magyarázatot adni, de ez tényleg obeliszk forma - rossz az, aki rosszra gondol). Olyan hatalmas, hogy nem is találtak Egyiptomban ekkorát, amit le lehetne nyúlni, úgyhogy kénytelenek voltak saját erőforrást igénybe venni. Akkoriban (is) kevés volt errefelé az obeliszkfaragó szakmunkás és az egyiptomi bevándorlás sem volt jelentős, nem is beszélve az ezirányú képzettséggel rendelkező szakemberekről, így hát építettek egyet. A helyiek elbeszélése szerint időközben félúton elfogyott a pénz. Némi kreatív gondolkodás (és a rossz nyelvek szerint magyar pénzügyi szakemberekkel való konzultáció) után végül az obeliszket az iskolás gyermekek adományaiból sikerült befejezni. Tényleg csak remélni tudom, hogy a felajánlás önkéntes volt és nem történt erőszak…

És még Barack Obama is ezt látja az ablakából minden nap:

Amúgy holnap 24 fok lesz Washingtonban. Ja, és mindenkinek boldog Kolombusz Napot!